Romániában Hargita megyében található a tiszta vizű, szépséges Szent Anna tó, amely mellett kápolna áll. A kápolnáról szóló híres legenda a következőket mondja: Volt a környéken két gazdag, felfuvalkodott testvér, akik örökösen felül akarták múlni egymást, s folyton vetélkedtek.
Illés napja július 20-ára esik a protestáns ünnepkörben. A bibliai hagyomány szerint az ószövetségi prófétát tüzes harci kocsin, tüzes harci lovakkal, forgószélben ragadta magához az Úr.
A Medárd püspökről elnevezett naphoz országszerte elterjedt és ismert
időjárás regula kapcsolódik. Ha Medárd, Medardus napján esik az eső, akkor negyven napig el sem áll, ha viszont száraz az idő, negyven napos aszályra lehet számítani.
Június 24. a nyári napforduló ősi ünnepe, melyre mái napig tűzgyújtással emlékeznek meg. Az idekapcsolódó legáltalánosabb
magyar népszokás Szent Iván előestéjén
a tűzugrás, melynek
alapja a tűz tisztító, gonoszűző erejébe vetett hit.
Pünkösd,
a húsvétot követő 50. nap, a Szentlélek kitöltetésének napja, a tavasz legnagyobb ünnepe, melynek legelterjedtebb magyar népszokása a pünkösdi király és királyné választás.
Munka nélkül ünnepeljük a munkát; májusfával, mulatsággal a szerelmet ezen a napon.
Márk napján tartják a
búzaszentelést, a katolikusok
búzaszentelő körmenetben vesznek részt. Ezen a napon szólalnak meg a békák és pacsirták.
A nevéhez fűződő gazdag történetanyag egyik verziója szerint egy Sylena nevű pogány város mellett legyőzte a pusztító sárkányt, megszabadítva ezzel a pogány király lányát, aki megtért a keresztény hitre.
Húsvéthétfő, „vízbevetőhétfő” azaz
húsvét másnapja a fiatalság, az életöröm ünnepe, a falu legényei végigjárva a lányos házakat kútból húzott
vízzel locsolták meg a lányokat.
A nagyszombatról vasárnapra virradó éjszakán zajlott a hívők különleges ájtatossága a jézuskeresés, istenkeresés, szentsír-keresés.
Nagyszombat, a húsvét ünnepét megelőző nap. A legszebb és leglátványosabb esemény ezen a napon a feltámadási körmenet.
Nagypéntek a gyász ideje: Jézus kereszthalálának és sírbatételének napja. Európa legtöbb helyén ilyenkor tartották a passiót, Jézus kínszenvedéséről, kereszthaláláról szóló játékot.
Nagycsütörtökön a "harangok Rómába mennek". Ezen a napon készül a húsvéti tojás.
Tavasszal újjáéled a természet, megindulnak a növények, megváltozik a levegő a föld illata.
Az ünnep elnevezése abból ered, hogy a Jézust fogadó tömeg pálmaágakat szórt a szamárháton vonuló Megváltó lábai elé. Ennek nyomán alakult ki a pálmás, Európa északi részein pedig a barkás körmenet és a barkaszentelés szokása.
A húsvét egyfelől a kereszténység egyik legfontosabb, több napig tartó ünnepe, másrészt tavaszváró esemény is, mely régi római szokásokból táplálkozik.
A három márciusi névnapot egy, az egész országban ismert, időjárás jósló regula kapcsolja össze, mely így hangzik: „Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget.”
Jézus fogantatásának ünnepén, március 25-én
oltották a gyümölcsfákat és
végezték a szemzést; ekkor kezd sarjadni a fű. A beoltott fát nem volt szabad letörni vagy levágni, mert vér folyt volna belőle.
A nap ünneplését
IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét
I. (Nagy Szent) Gergelyt az iskolák patrónusává tette. Innen ered, hogy március 12-éhez Európa számos országában diákünnepségek, felvonulások kapcsolódtak.
Magyarország egész
területén ismert
szokás volt a Gergely-járás.
A farsang a
bálok,
táncmulatságok időszaka már régtől fogva. A farsangi ünnepkör legjellemzőbb mozzanata a
jelmezes- álarcos alakoskodás,
melynek
eredetét történelmi
népmonda magyarázza. A 150 évig elnyomó hatalomként Magyarországon táborozó
török kiűzéséhez kapcsolódik az álarcviselés előzménye...
Január 6-án, Vízkereszt napján idézték föl Krisztus megkeresztelkedését, ezért egészen a középkortól kezdve
e napon szentelte a vizet a keresztény egyház.
Ezzel a vízzel
szentelték meg a házakat, írták fel a ház ajtajára - a rontás ellen
- a három király kezdőbetűjét (G + M + B) és az aktuális évszámot.
A jeles nap névadója I. Szilveszter, aki 314-335-ig ült a pápai székben. Ez idő alatt a római egyházi élet megszervezésére törekedett; pápasága idején kezdték el építeni a Szent Kereszt-bazilikát, mely a jeruzsálemi szent helyek római megfelelőjének számított.
Legendája szerint ő gyógyította meg a halálos beteg I. Constantinust, azt javasolva neki, hogy vérrel teli kádban vegyen fürdőt. Miután a császár meggyógyult áttért a keresztény hitre.
A jeruzsálemi csecsemőgyilkosság emlékünnepe ez a nap. Az Aprószentek ünnepén a magyar népszokásban a legelterjedtebb cselekvés a
vesszőzés. A
rügyező vesszővel, vagy több ágból font nyalábbal való csapkodás olyan termékenységvarázsló eljárás, mely Európa legtöbb részén hagyomány volt.
János apostol és evangélista, a Jelenések könyvének prófétája, szerzője, akit a Sas jelképez; a Szent Korona egyik alakja. A szentről szóló legenda azt mondja, hogy Ázsiában térített és imádságával ledöntötte Diana templomát, köntösével halottakat támasztott föl, s miután elhunyt sírjából testestől a mennybe került.
István, keresztény mártírt pogányok kövezték halálra, róla kapta nevét első királyunk, Szent István. István napi szokás, hogy ekkor szentelték a sót és zabot. Az istentiszteletet követően „istvánoltak”, azaz zeneszóval, versekkel, rigmusokkal köszöntötték az Istvánokat.
Karácsony ünnepét egy régi szokás, a betlehemezés vezeti be, mely az adventi időszakban kezdődik el. A betlehemezés mai formája a 19-20. században alakult ki, de már a középkorban is szokás lehetett. A
betlehemezők, paraszti származású emberek, pásztorok, később inkább gyermekek, házról házra járva adják elő Krisztus születésének bizonyos jeleneteit.
A Krisztus feltámadásában kételkedő apostolt a legenda szerint Isten fia maga küldte pünkösd napján Indiába az ottani uralkodóhoz, akinek palotája építéséhez ácsmesterre volt szüksége. Tamás el is ment, és nagy egyetértésben élt és dolgozott az idegen király mellett. Ezért tartják őt az ácsok és építészek védőszentjének.
Az ország különböző részein még ma is él a lucaszék faragásának szokása: december 13-án kezdték el faragni a széket tizenháromféle fából, tizenhárom napig, tehát karácsony másnapjára készült el. Az a személy, aki elvitte az éjféli misére, meglátta a gonoszokat.
Hagyománya volt a „Miklós járásnak” december 6-án. Ekkor egy püspök szerepét eljátszó gyermek járta végig a falu gyermekes házait, s miután kikérdezte a gyermekeket, jók voltak-e, érdemüknek megfelelően jutalmakat osztott. A rossz gyerekek a ’virgács’-nak nevezett vesszőnyalábot kapták, míg a jók apró ajándékokat.
Június 24. a nyári napforduló ősi ünnepe, melyre mái napig tűzgyújtással emlékeznek meg. Az idekapcsolódó legáltalánosabb magyar népszokás Szent Iván előestéjén a tűzugrás, melynek alapja a tűz tisztító, gonoszűző erejébe vetett hit.
