Keresés
Google

Hirdessen velünk!

Tisza Lodge Tiszaderzs

Puszta.com 
- A magyar Alföld lapja
Helyi információ --> az Ön hirdetése
+
15% nyomtatási kedvezmény

Webkamera

Webkamera Kecskemét
Ezennel a „hírös városként” ismert alföldi nagyváros, Kecskemét belvárosába invitáljuk!



Webkameránkkal a nap bármely szakában képet adunk a város Főteréről.

Az Alföld állatvilága


A repülés művészete Fotó: KalloszA Tisza völgye mentén húzódó puhafás ligetek áthatolhatatlan őserdőkre emlékeztetnek, ahol a fákra vadszőlő fut, a sűrű aljnövényzettel borított tisztások mocsaras részekkel váltakoznak. A rejtőzködő, visszahúzódó fajok számára kitűnő lakóhely. A ligeterdők lombkorona- és cserjeszintjében élő rovarállomány legnagyobb részét levélbogarak teszik ki. Ilyenek a fűzlevelészek és a levéldarázs. A fűz- és nyárfán fejlődnek ki a lombfogyasztó gyapjaslepkefélék és a bagolylepkék. A Tisza alsó folyásának fűzligeteiben él a védett magyar színjátszólepke (Apatura m. metis), mely Magyarország e kis szegletén kívül Kelet-Ázsiában található meg. Korhadó, pusztulásnak indult fákban fejlődik a remetebogár (Osmoderma eremita). A Tisza menti puhafás területek jellegzetes képéhez tartoznak a gémtelepek. A tömegesen előforduló szürkegém (Ardea cinerea) és bakcsó (Nycticorax nycticorax) mellett nagy számban képviseltetik magukat kiskócsagok (Egretta garzetta) és selyemgémek (Ardeola ralloides).

Az ibiszfélékhez tartozó kanalasgém (Platalea leucorodia) röptében is könnyen felismerhető, mivel hosszan előrenyújtott nyakkal száll, nem úgy, mint a behúzott nyakú gémek. A nagyobb erdőfoltok ragadozói közül rendszeresen költ az egerészölyv (Buteo buteo) és a kabasólyom (Falco subbuteo). Vízpartok mentén álló fűzfákra építi termésekből, fűszálakból font gömb alakú fészkét a függőcinege (Remiz pendulinus).

 A folyóparti keményfás ligeterdők, melyek mára igen megfogyatkoztak, olyan állatfajok élőhelyéül szolgálnak, melyek az Alföld többi területén nem fordulnak elő. A ligeterdők aljnövényzetében bújik meg a fényes orsócsiga (Laciniaria plicata), a márványozott csiga (Bradybaena fruticum) és még sok más ritka csigafaj. Unikumnak számít a szórványjelleggel előforduló (védett!) kis apollólepke (Parnassius mnemosyne) és a farkasalmalepke (Zerynthia polyxena), melynek hernyója csak mérgező farkasalmafajokon fejlődik. A ligetek madárfaunájának különleges csoportját képezik a fák üregeiben fészkelők, mint a szürke küllő (Picus canus) és a kék galamb (Columba oenas).

Az Alföld legjellegzetesebb, legkülönfélébb élőhelyeket ötvöző területe, az ősi, vizek formálta Hortobágy. Állatvilágából szerepeljenek itt a táj arcát és egyediségét meghatározó fajok. A gyér növényzettel rendelkező, sivatagot idéző szikes puszták jellemző lakói az egyenesszárnyúakhoz tartozó szöcskék és sáskák. A legkisebb termetű ugróegérféle, a csíkosegér (Sicista stubilis trizona) is előfordul a lesült mezőkön, kopár szikeseken.Hajnali idill a Hortobágyon Fotó: Kallosz

A hajdan kanyargó Tisza árteréhez tartozó mocsárvilág kincseit a Hortobágyi Nemzeti Park őrzi. Vízi élőhelyei nemcsak a hazai madárvilág reprezentáns fajainak otthona, hanem számos vonuló madár fontos pihenőállomása. A Hortobágy állóvizeinek tetején a tavaszi felmelegedést követően hínárszőnyeg keletkezik, mely kitűnő anyagul és helyül szolgál a fészeképítéshez az ott élő madárfajok számára.  A vörösnyakú vöcsök (Podiceps griseigena) a nyílt vízfelületen, tündérrózsák levelére készít fészket fiókái számára. A mocsárvilágban fészkelő dankasirály (Larus ridibundus) szerkőfélékkel és a feketenyakú vöcsökkel él kolóniában. A sirályok harcias viselkedésükkel, hangos kiáltásaikkal távol tartják telephelyüktől a ragadozókat, így szívesen csapódnak hozzájuk a kormos szerkők (Childonias nigra) és a fattyú- vagy fehérarcú szerkők (Childonias hybrida).

Avas nádasokban költ a nyári lúd (Anser anser). Lakótársai a nagykócsag (Casmerodius albus), a vörös gém (Ardea purpurea) és a messzehangzó kiáltású, környezetével eggyé olvadó bölömbika (Botaurus stellaris). A nádi énekesmadarak legszebbike a barkós cinege (Panurus biarmicus). A zsombékos mocsárrétek vadásza a réti fülesbagoly (Asio flammeus). A csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paldicola) az európai csökkenő tendenciával ellentétben a Hortobágyon egyre nagyobb számban fordul elő. Az átvonuló, vendégeskedő madarak közül többezres csapatban járnak a darvak. Az őszi vadlúdhúzás szintén felejthetetlen képekkel ajándékozza meg a természetjárót. A hortobágyi tóvilág téli vendégei között szerepel többféle tengeri sirály és a dögökkel is táplálkozó réti sas.

A Hortobágy kevésbé ismert arcát mutatja azokon a valaha árvízjárta területeken, ahol megmaradtak az ősi szikespusztai tölgyesek. A szikes erdei rétekkel váltakozó fás csoportok állatvilága nagy fajgazdagságot mutat. Pókfaunájuk ritkasága a magyar fojtópók (Dysdera hungarica). Kiöregedett tölgyesek fáiban többféle cincérfaj lakik, mint pl. a nagy hőscincér és a sápadt éjcincér (Trichoferus pallidus). Az Ohati erdő némely részén tömegesen elszaporodó gyapjaslepkét (Lymantria dispar), lomfogyasztó lepkefaj lévén, kártevőként tartják számon. Az Ohati erdő Homoki Nagy István természetfilmje óta a „kékvércsék erdejeként” vonult be a köztudatba, ám az erdő varjútelepeinek elnéptelenedése óta drasztikusan megcsappant a szép ragadozók száma. Vércse, kabasólyom, egerészölyv röptét figyelheti a szemlélődő az erdőben, sőt téli napokon a vendégeskedő réti sasokat is felfedezhetünk. Az emlősök közül gyakori a nyest és a borz, a törpeegér és mogyoróspele, a vadmacskák létszáma viszont nagyon visszaszorult.

Lepike Fotó: YasmineA Körösök vidékének faunája nagyban hasonlít a Hortobágyéhoz. Kocsányos tölgy és kőris uralta erdeik azonban a hegyek közelsége és a sajátos mikroklíma miatt hegyi jellegűek, ami az állatvilágra is kihat. Nagy faj- és egyedszám jellemzi az itt élő csigákat; az erdélyi hegyek felől terjedt el valamikor a bánáti csiga (Chilostoma banaticum), aki mai napig lakója a Körös menti erdők talajszintjének. Egyedül az Alföld délkeleti részén lévő sziki tölgyesekben található meg egy kis-ázsiai kapcsolatú lepkefaj, a magyar tavaszi fésűsbagolylepke. A Körös-vidék madárállományának jellegzetessége, hogy nagyon sok az odúlakó: zöld és szürke küllő (Picus viridis, Picus canus), fekete harkály (Dryocopus martius) és nyaktekercs (Jynx torquilla) egyaránt fészkelő fajok.

Az Alföld utolsó élőhelyeként mindenképp meg kell említenünk a nagykunsági, hajdúsági löszhátakat és tipikus állataikat. A löszgyepek talajszintjén valóságos szöcskehad él, mellettük kabócák és molylepke fajok élnek nagy számban. Az énekesmadarak – mezei pacsirta, sordély, cigány csaláncsúcs – mellett nagyon fontosak a földön fészkelő fajok: a fürj és a fogoly. A löszgyepek kedvelt költőhelyéül szolgálnak a túzoknak (Otis tarda). A löszpuszták tipikus rágcsálói a hörcsög és az ürge, a földikutya már csak szórványosan fordul elő.

Fotó: Kallosz, Yasmine