Keresés
Google

Hirdessen velünk!

Tisza Lodge Tiszaderzs

Puszta.com 
- A magyar Alföld lapja
Helyi információ --> az Ön hirdetése
+
15% nyomtatási kedvezmény

Webkamera

Webkamera Kecskemét
Ezennel a „hírös városként” ismert alföldi nagyváros, Kecskemét belvárosába invitáljuk!



Webkameránkkal a nap bármely szakában képet adunk a város Főteréről.

Ki hímezi a szegedi papucsot?

KI HÍMEZI A SZEGEDI PAPUCSOT?

Beszélgetés Rátkai Sándor, szegedi papucsos hímzőnőjével

2008.11.18.




Az 1879-es árvíz után felélénkülő, az utcák kikövezésével a sártól megszabaduló Szegeden a szegény lakosság körében új lábbelidivat születik: a papucs. A törököktől eltanult alacsony sarkú, kevésbé kimunkált papucsot már a 16. század óta viselték Szegeden, de csak ház körül. A szegényebb, fiatal csizmadiák ezt az olcsóbban kivitelezhető papucsot kezdik formájában, anyagában variálni és tökéletesíteni úgy, hogy utcai viseletre, sőt ünnepi alkalmakra is megfeleljen. A papucs szépségét növelte az új, virágos hímzés, szalagozás vagy zsinórozás, a csillogó flitter vagy a gyöngy. A fej díszítését általában a papucsos felesége végezte, aki anyagi helyzetük miatt dolgozótársa kellett, hogy legyen férjének.

A szegedi papucs ma egyetlen élő mesterének, a 96 éves Rátkai Sándornak szintén a felesége hímezte a papucsokat amíg élt, azóta pedig hímzőnőket alkalmaz.*  Jelenlegi hímzőnője, Vári Andrea, a Szegedi Tudományegyetem orosz szakos hallgatója, aki a hímzéssel kedvtelésből és egy kis jövedelemszerzésért foglalkozik. Vele beszélgettünk:





- Hogyan kezdtél szegedi papucsot hímezni?
- Volt egy vőlegényem, aki odakerült Rátkai Sándorhoz, Sanyi bácsihoz inasnak, és ő ajánlott be engem, mint hímzőnőt. Megkérdezte tőle, hogy van-e szükség egy hímzőnőre, ő pedig nagyon megörült ennek, és azt mondta, hogy csak arra van a legnagyobb szükség! Kaptam mintaanyagot, amire megvarrtam egy papucsmintát, s ezt ő jónak találta. Utána folyamatosan kaptam munkát.

- Hogyan dolgoztok együtt a mesterrel?
- Ő általában ad nekem egy jó darab bársonyt, amire tíz pár papucs fér. Megmondja, hogy milyen fajta papucsot kell rávarrni: hogy szalagosra, bojtosra, vagy milyenre lesz. Nekem ezt a tíz párat gyakorlatilag tetszőleges idő alatt kell elkészítenem, amint kész van, visszaviszem neki.

- Szokott-e valamit mondani a munkádra? Javítani-dicsérni?
- Hát, sok dicséretet azt nem kapok. Az kiderült (nem tőle, hanem a volt tanítványától, a vőlegényemtől), hogy nagyon tetszik neki a munkám, csak nem akar dicsérni, mert attól fél, hogy elbízom magam. Egyszer ő már járt így egy hímzőnővel: nagyon dicsérte, és a hímzőnő egyre elnagyoltabb munkákkal lepte meg. Ennek az lett a vége, hogy nagyon összevesztek, és Sanyi bácsi szabályosan elzavarta ezt a hímzőnőt… Általában, ha viszem a munkát, akkor mindig jól megnézi, megkritizálja: ez itt nem jó, azt ott nem úgy kellene, ez megint csak nem tetszik így, de egyébként jó. Tehát mindig oda jut, hogy amúgy jó, csak mindig keres benne valami kifogást. Olyan még nem volt, hogy azt mondja, hogy na ez nagyon szép!

- Van-e hímzőnője Sanyi bácsinak rajtad kívül?

- Amikor oda kerültem, akkor rajtam kívül nem volt senki, de talán most volt valami olyasmiről szó, hogy talán még egy lesz. Ő hivatásos hímzőnő.

- Honnan tanultál hímezni?

- Nagymamám tanított gyerekkoromban, és az anyukám is… de hivatalos helyen nem tanultam. Otthon, meg amit magamtól. Én szerettem hímezni, aztán sokat gyakoroltam.

- Milyen hímzéssel készül a szegedi papucs?

- Kétféle öltést szoktam használni. Az egyik a száröltés, viszont nem az a klasszikus, hanem a visszafelé öltő... nem tudom ennek a pontos elnevezését. A másik pedig az egész egyszerű tömött, térkitöltő öltés.

- Ez az egy minta, amit készítesz?

- Többféle minta van, bár csak némi eltérés van köztük. Eltérhet például a virágok száma, vagy hogy milyenek a virágok. A pipacs ami állandó, az mindegyiken kell hogy legyen, és ilyen még a kalász, a gyöngyvirág. Ezen kívül még lehet például búzavirág, levél és egyéb. És néha a színekkel is lehet variálni.


- A legismertebb a hímzett, piros bársonyból készült papucs. Régen viszont a szegedi papucs rendkívül sok változatban létezett. Nem csak bársonyból készült, hanem például selyemből és bőrből is. A díszítés pedig lehetett flitter, az ilyet nevezték pillangós papucsnak. Sanyi bácsi milyen változatait készíti a szegedi papucsnak?
- Én háromféle papucsról tudok: ez a bojtos, a szalagos és a török papucs. A török papucsnak kisebb a sarka és hegyes az orra. Általában sötét, fekete bársonyból készül, amire zöld pöttyöket hímeznek. Én még olyat nem varrtam, de lehet, hogy fogok, még elképzelhető… Sanyi bácsi azt mondta, hogy ezt inkább idősebb asszonyok hordták régebben. A szalagos és a bojtos általában mindkettő piros bársony, de bojtosat már varrtam fekete bársonyból is, és egyszer fehéret, menyasszonyi papucsot. A bojtos és a szalagos közt a fő különbség az, hogy a szalagosnál mindegy, hogy melyik lábra húzzák, mert az két egyforma papucs, és egy kicsit kisebb a hímzés rajtuk, mert hegyes orrúak. A bojtosak viszont kétlábasok, és mivel gömbölyű orrúak, ezért nagyobb felület van a mintának. De mindemellett, azt tudom, hogy Sanyi bácsi külön kérésre, gyakorlatilag akármilyen papucsot megcsinál. Például bőr felsőrésszel is készített.

- És ő ezt is szegedi papucsnak tartja?

- Igen, mert szerinte a szegedi papucs nem a hímzésen vagy az anyagon múlik, hanem a technikán, ahogy megvarrja a papucsokat. Azt mesélte például, hogy amikor háború után nem volt anyag, akkor függönyből is készített papucsot.

- Pár éve megint nagy divatja van a papucsnak. Szerinted fel lehetne-e éleszteni a szegedi papucsot? Jobb népszerűsítéssel, a régi változatok felújításával?

- Hát, talán lehetne. Azt nem gondolom, hogy olyan nagyon sokan vásárolnának ilyen színesen hímzett, piros színű papucsokat… Igen, ez úgy lehetne, hogy megint minél többféle színben készíteni, és esetleg az anyagon is lehetne változtatni… Szerintem lehetne ezt, mert mostanában tényleg nagyon sokféle papucsot hordanak, és ezek a papucsok szépek, és kényelmesek is.


Irodalom:

* Szegedi papucs. http://www.szegedportal.hu/index.php?pg=al161

Bálint Sándor: A szegedi papucs. Csongrád megyei füzetek. 12. szám. Szeged. 1955.