Keresés
Google

Hirdessen velünk!

Tisza Lodge Tiszaderzs

Puszta.com 
- A magyar Alföld lapja
Helyi információ --> az Ön hirdetése
+
15% nyomtatási kedvezmény

Webkamera

Webkamera Kecskemét
Ezennel a „hírös városként” ismert alföldi nagyváros, Kecskemét belvárosába invitáljuk!



Webkameránkkal a nap bármely szakában képet adunk a város Főteréről.

Virágvasárnap

A virágvasárnap elnevezése abból ered, hogy a Jézust fogadó tömeg pálmaágakat szórt a szamárháton vonuló Megváltó lábai elé. Ennek nyomán alakult ki a pálmás, Európa északi részein pedig a barkás körmenet és a barkaszentelés szokása.



Nagyböjt utolsó vasárnapja. Jézus szamáron való diadalmas Jeruzsálembe vonulására emlékezik ekkor a kereszténység. A Szentírás szerint az egyetlen kivételes alkalom, amikor Jézus nagy tömeg előtt elismerte isteni királyságát. Az ünnep elnevezése abból ered, hogy a Jézust fogadó tömeg pálmaágakat szórt a szamárháton vonuló Megváltó lábai elé. Ennek nyomán alakult ki a pálmás, Európa északi részein pedig a barkás körmenet és a barkaszentelés szokása. A barkaszentelés vagy bármilyen frissen hajtott zöldág szentelés szokása a magyar egyházi szertartás fontos része volt virágvasárnapon. Az ágszentelés énekléssel, dramatikus mozdulatokkal történt az ünnepi körmenet során.


Tavaszi virágzás, méhecske


A virágvasárnapi barkaszentelés tehát egyházi népszokás, de a szentelt barkát felhasználták rontás ellen, gyógyításra, a mennydörgés és villámlás elhárítására. Sokfelé élt a hiedelem, hogy a szentelt barkát nem szabad bevinni a házba. A tiltásnak falunként, városonként más magyarázatát adták. Szegeden például azért nem vitték be a barkát a szobába, hogy ne legyen sok légy a nyáron, míg a Tápió mentén azért maradt házon kívül a szentelt barka, hogy sok fias tojása legyen a tyúkoknak. Az állattartásban betegség-, rontásűző hatást tulajdonítottak a szentelt barkának, ezért füstölték vele az ólak belsejét.


Hazánkban virágvasárnapi leányszokás volt a kiszejárás és a villőzés. A kiszejárás az északi megyék falvaiban volt elterjedt. A kisze női ruhába öltöztetett szalmabábu, amit a lányok énekszóval vittek végig a falun, majd elpusztították: vízbe dobták vagy elégették. A bábu a tél, a böjt, betegségek megszemélyesítője lehetett. A kiszebábu megsemmisítése szertartásosan ment végbe: levetkőztették, szétszedték úgy dobták vízbe, égették el, majd körültáncolták a tüzet. Helyenként a lányok a kiszéből vett szalmacsomó úszásából jósoltak a férjhezmenetelről, másutt a vizes szalmacsomóval dörzsölték az arcukat, hogy ne legyenek szeplősek. Egyes magyar falvakban a kiszehajtást villőzés (a latin villus ’lomb’ vagy a szláv vila ’tündér’ szóból) követte. A lányok felszalagozott, kifújt tojással díszített fűzággal jártak házról házra, ami a tavasz behozatal jelképes rítusa volt.